Volt idő, amikor az életem (számomra) romokban hevert, nagyon rosszul éreztem magam. Felébredtem reggel és azt éreztem semmi értelme az életemnek, hiszen nincsenek nagyra törő céljaim, utálom a munkámat, semmi változás nem történik a mindennapjaimban. Nagyon szégyenlem de voltak napok amikor elfogott az érzés, hogy meg akarok halni. Amikor belenéztem a tükörbe azonnal elkaptam a tekintetem, még erőszakkal sem tudtam rávenni magam arra, hogy mélyen belenézzek a saját szemembe. Tudtam legbelül, hogy meg kéne mozdulni, de semmi erőm nem volt felkelni a padlóról, olyan jó volt az önsajnálatba burkolózni. Ilyenkor az élet pofonokat küld, egyre nagyobbakat, hogy hahó vedd már észre magad, tegyél már valamit. Hozzám is érkezett pár.

Ki kellett találnom valamit. Eldöntöttem hogy változtatok, hiszen nem voltam boldog. Ilyen állapotban hajlamosak vagyunk az amúgy jól működő életterületeinket is borúsan látni, kivetíteni rá negatív gondolataikat, holott semmi probléma nincs, de mi mindent annak látunk. Így volt ez velem is, problémának láttam a munkámat, házasságomat, mert csak a rosszra és a hiányra koncentráltam a nap 24 órájában.

Ekkor kezembe került egy könyv, (Brian Tracy- Változtasd meg a gondolkodásod, és megváltozik az életed!) amit elkezdtem olvasni. Volt benne egy rész, ami arról szólt, kezdj minden napot azzal, hogy leírod egy füzetbe mit akarsz elérni. Sőt! Írd le úgy, mintha már megtörtént volna, adj hálát érte, de ne csak automatikusan írd, mint egy gép, hanem miközben írod, képzeld is el azt, hogy már megtörtént. Éld bele magad a helyzetbe mit éreznél akkor, ha már megtörtént volna. 

Ez nagyon megfogott. Érdekesnek találtam, gondoltam kipróbálom, ilyet még úgyse csináltam. Szorgalmasan írtam a kis füzetembe, hogy drága Istenem köszönöm neked azt, hogy makk egészséges vagyok, köszönöm, hogy minden nap apró csodák történnek velem, hogy bőségben élek, .....stb.

Szépen végigmentem életem minden területén, hálát adtam a már meglévő, és a még vágyott dolgokért is. Eleinte nagyon nehéz volt leírni azt, amit még el se tudtam képzelni, hogy egyszer valaha megvalósul, nemhogy köszönetet mondani érte.

Voltak kilátástalannak tűnő helyzetek, amiben rendkívül nehéz volt leírni, hát még megköszönni azt, hogy megvalósult. Kemény munka volt elképzelnem, hogy megoldódott és pozitív irányba fordult, nemhogy hálát adni érte. Aztán mégis elkezdett játszani a képzeletem és érzések is kapcsolódtak hozzá. Agyunk nem tud különbséget tenni a már megtörtént és az elképzeld tapasztalatok között, ha azt jól vizualizálod, erre épül az agykontroll is. Megfelelő agyi állapotban rögzíted mit akarsz elérni, hiszen minden valós és elképzeld tapasztalatra agyad ugyanazt az idegrendszeri reakciót mutatja.

Ha erős érzelmeket társítasz a céljaidhoz, az élet, az Univerzum, te úgy alakítod az életedet, hogy úgy valósuljon meg, ahogyan elképzelted. A hálának és a gondolatnak megvalósító ereje van.

Az én esetemben pár hét szorgos körmölés és vizualizáció után elindultak a dolgok. Először is teljesen megváltozott a gondolkodásom és az élethez való hozzáállásom. Nem vettem onnantól kezdve egyértelműnek és kézenfekvőnek alap dolgokat. Ha hazaértem boldog voltam, hogy van hová hazatérnem. Ha megláttam a férjemet, hálát adtam, hogy van aki szeret és elfogad. Ez így ment minden dologgal kapcsolatban, szinte egész nap elkísért ez az érzés. Teljesen megváltozott a kisugárzásom, már nem zsörtölődtem annyit, sőt semennyit, rendíthetetlen optimista lettem. Ha bármi negatív történt velem, megkérdeztem vajon ez milyen jót fog hozni az életembe? Azelőtt teljes sötétségben láttam a dolgokat egy-egy felbukkanó probléma láttán, de a hozzáállásom, és az, hogy mindig a legjobbat vártam, megváltoztatta a az események kimenetelét.

 Váratlan pénzekhez jutottam, elértem számomra nagy célokat, olyan embereket ismertem meg akik segítettek eljutni bizonyos dolgok megvalósulásáig. Néha úgy beindultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem.

Aztán egyszer visszaolvastam mit írtam kezdetektől, hiszen nem emlékeztem teljes pontossággal. Ledöbbentem. Szépen magam előtt láttam a céljaimat és pipálhattam ki őket, mert nagy részük megvalósult. 

Tényleg működik. Közel másfél éve csinálom már és van, hogy egy időre abbahagyom, aztán azonnal előveszem a kis hála füzetemet ha valamit meg akarok valósítani, a siker nem marad el.

Kiegészítésként naponta többször elképzelem hogy már létrejött a célom, ez is segíti a megvalósulást. Sokszor ezen gyakorlatok hatására új ötleteim támadnak, amik tovább segítik a vágyott dolgok elérését.

Semmi nem kell hozzá, egy füzet, egy toll, és a határtalan képzelet. Na jó, nem árt a rendíthetetlen hit sem.

Szeretettel:

Rita.