Transzgenerációs hatás. Ízlelgetem a szót, ismerkedem vele. Próbálom felfogni a súlyát, értelmezem.

Utamba került egy könyv, aminek már a címe is rendesen mellbe vágott, Orvos -Tóth Noémi: Örökölt sors-Családi sebek és a gyógyulás útjai. Azonnal tudtam, meg kell vegyem, amint lehet el kell olvasnom ezt a könyvet. Azt azonban éreztem, nem egy vidámpark lesz amíg olvasom, lelkileg is fel kell készülni rá. Volt olyan nap, amikor le kellett tennem kicsit és meg kellett várnom a lelkem mikor ér utol engem és a könyvet. Az érzésem beigazolódott, az írás sok felismerést és önmunkát hozott, más megvilágításba helyezett dolgokat.

Mindig érdekelt a család témája, mennyiben határozza meg sorsunkat az, hogy milyen családba születünk bele, illetve az a csomag, amit abban a környezetben kapunk, ahová kerültünk. Igazán belemélyednem soha nem sikerült a témába, ám ez a könyv sokat segített benne. Mindenki hordoz sebeket aminek nagy részét gyermekkorában szerezte. Ezeket a hegeket hordozzuk aztán egy életen át és sokszor nem is sejtjük, bizony ez mozgatja kapcsolatainkat, konfliktusainkat, életünk nagy részét. De belegondoltál már abba, bizonyos érzéseket sejtszinten örököltél?

A könyv egy nagyon érdekes tanulmányt mutat be, miszerint kutatók cseresznyevirág-illatot permeteztek egerek ketrecébe, miközben áramütésnek tették ki őket. Ezáltal az állatok megtanulták, hogy félniük kell ettől az illattól. Bevonták a vizsgálatba ezen egerek utódait is, amik a cseresznyevirág illatára félelemmel reagáltak, holott ők nem kaptak áramütést. Ezt a generációkon átívelő információátadást nevezzük transzgenerációs hatásnak.

 Sokféle problémát mutat be az írónő egy- egy konkrét példa segítségével. Biztos vagyok benne, mindenki talál a könyvben olyan történetet, amivel tud majd azonosulni. Hiszen felmenőink között találunk olyat, aki megjárta a háborút, kitagadott gyermek volt, árva, vagy olyan gyermek, aki meghalt testvére után született, és azt várták tőle hogy betöltse a halott testvér után keletkezett űrt. Vannak olyan mély, sötét titkok minden család életében, amiről nem beszélnek. Ezek a ki nem beszélt traumák végül utat törnek bennünk, utódokban, itt vannak a mi életünkben megmagyarázhatatlan betegségek, félelmek és traumák formájában.

Ha egy téma generációkon keresztül titok marad, vissza fog térni az utódoknál, jelezvén feldolgozatlanságát. 

Hányszor megfogadtuk már nem leszünk olyanok mint saját szüleink, vagy nagyszüleink, aztán mégis azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazokat a mondatokat szajkózzuk gyermekeinknek, mint amiket mi kaptunk örökségül. Ezek nehezen levetkőzhető berögzült minták, amiknek mai fejjel sokszor már semmi értelme sincs, csak adogatjuk át egymásnak a félelmet, szorongást egy-egy mondatba csomagolva. Ilyen mondatok lehetnek a soha ne menj férjhez, ezért ne szülj soha gyereket, a férfiak mind szemetek, mindenki átver, ne bízz senkiben, nőnek lenni nehéz. Vagy a kisgyermekeknek folyton kiabáljuk ok nélkül, vigyázz, mert elesel, vigyázz papucs felfázol, holott ezek nem igazak az adott pillanatban. Sokszor rettegést, indokolatlan félelmet adunk gyermekeink szájába ugyanúgy, ahogyan mi kaptuk azt meg gyermekkorunkban.

Gyógyulásunk érdekében fel kell dolgoznunk családunk múltját, hogy a tabutémák ne akadályozzák jelenünket. Ehhez nyújt segítséget ez a csodálatos könyv, forgassátok egészséggel.

Szeretettel: Rita.